Von Kvang Sza

Eredeti Fény Zen Közösség és Templom

Leborulás

A leborulás gyakorlása azt jelenti, hogy a tested és a tudatod egysége letisztul, karmádat hátrahagyod, és eggyé válsz az univerzummal. Mindezt így, egyszerre. Továbbá nagyon jó módszer a téves nézetek, a vágy és a harag elengedésére is. Bár fizikailag végzendő gyakorlatról van szó, és bizonyos küszöbérték alatt nehezen vagy alig működik, nem bajnoki mennyiség elérését tűzzük ki célként. Miért is? Mert ennek térdünk is, illetve combosodó buddhista gyakorló ’énségünk’ is kárát láthatja: a térd elkopik, az énség pedig teljesítményének tudatában egyre nagyobbat ordít. Sokkal inkább a tudat tiszta, éntelen, dualisztikus állapotoktól mentes minőségének megtapasztalása a cél - mint minden zen gyakorlat esetében.

Amikor alszunk, a test az ágyban fekszik, és a tudat pedig elindul emlék- és hormonvezérelt útjain. Talán éppen a Pilisbe tér, vagy Debrecenbe, netán Szabadkára, Szegedre vagy Kiskunhalasra, vagy elmegy kocsmázni, esetleg egy újabb egyetemi kurzust vesz fel, megváltani készül a világot és a mellékhatásként fellépő apokalipszis után újrateremti. Olyan is előfordulhat, hogy valami nagyon szörnyű filmet gyárt le: üldöznek, megvernek, elviselhetetlen, csúnya módon meghalunk, vagy pedig a kínos, tehetetlen, robotszerű életben maradás traumáját éljük át. Sokszor utazunk vágyaink villamosán is, amely csönget egy picit, és letesz be nem vallott titkos szenvedélyeink ajtaja előtt. Mindez az álom állapotában történhet csak, amikor a test és tudat külön tud válni, és a karmád szabadon randalírozhat.

Amikor felébredsz, gyakran előfordul, hogy a tested és a tudatod nem tud azonnal eggyé válni, a tér és idő érzete gyakran tájképet idéz csata után, vagy a vágy tépett szirmai lebegnek a lelked taván, míg az aktuális depresszió a mélybe nem húzza őket. Botladozol ide-oda, keresed a fürdőszobát, és a hideg víz csobogása végül randevút ad a pillanattal. Lassan-lassan a tudatod és a tested találkozik, és réveteg mosollyal üdvözlik egymást.

Ezért jó módszer, hogy reggel legelsőnek (legelőször, miután felébredtünk) csináljunk legalább három leborulást. Vannak, akik 108 leborulást végeznek, ezúton a test és a tudat hamarabb eggyé válik, lehetővé téve a tiszta helyzetfelismerést, kapcsolatteremtést és cselekvést.

A három leborulás a Buddhának, a Dharmának és a Szanghának szól. Ezzel adsz tiszteletet a tanító-tanítás-tanítványok hármasságának, illetve veted le a téves nézetek, telhetetlen vágy, gyűlölet és harag kötelékeit, melyekbe oly élvezettel szoktunk kapaszkodni az élet és halál, ébrenlét és álom bokszmeccseiben.

A 108-as szám a hindu és a buddhista hagyományban egyaránt előfordul, ez a tudat 108 féle tisztátalanságát, szenvedéssel telt állapotát jelzi. Ha lélekből csinálod, minden egyes leborulás eltüntet egy-egy ilyen tisztátalanságot, kisöpri a tudat adott részét, és a kékszakállú herceg vára kevesebb lesz egy szobával. A mahájána hagyomány szerint a 108 szenvedésteli állapot feloldására 108 Buddhától és Bódhiszattvától kérhetünk segítséget. Szimbolizmus ide vagy oda, a térbe való kivetítés, illetve párja, a tudatba való visszaolvasztás (projekció és introjekció) tényleg működik, és igazi önvalód orvosságával elkezdheted gyógyítani karmád betegségeit. Az elixír mindig is megvolt, csak le kellett érte ásni orfeuszi mélységekbe. A leborulás pont ezt teszi: az éned elkopik, az önvalód felfénylik, és a nehezen vállalt áldozathozatal szükséges tisztulássá egyszerűsödik.

Akár 3-szor, akár 108-szor (vagy még többször) boruljunk is le, ez ismétlődő ceremónia, a tudatos éberség és tiszta lélek gyakorlata minden reggel.

A tudat nemcsak a testtel, hanem az érzékelési folyamattal sincs legtöbbször egységben, mert szereti saját hajlamait követni, legyen akár éber, akár álom állapotban. Cselekvés és beszélgetés közben egyaránt más ember vagy dolog köt le minket,miközben a tudatunkkal egy csomó más műveletet végzünk. Ez a multitasking önmagában vonzó lehet, de emlékezzünk az emberség három legfontosabb alapvonására: jelenlét, jelenlét, jelenlét... Na, ez így nem megy.

A széttagoltság, karmánk entrópiájának parttalan megélése az éberség és összeszedettség hiánya. Ez sok hiba forrása lehet. Mindegyiket kijavíthatjuk, de egyiket sem tehetjük meg nem történtté. Ekkor jöhet 108 leborulás, akár több sorozatban, amely a helytelen gondolatok, érzelmek, beszéd és cselekedetek megbánásával egyúttal meg is tisztít ezektől a problémáktól - amíg egy laza mozdulattal újra nem termeljük őket, mert olthatatlan hiányérzetünk van: énség-elvonás. Furcsa érzés, mert nem lehet szavakba foglalni, csak azt érzed, hogy valami hiányzik. Utána meg sok. Meg kusza. Aztán újra sivatag. Na, gyújts egy füstölőt, és próbáld meg a pillanat éberségében tiszta energiává visszaalakítani az egész karnevált.

Tehát leborulsz, nem egész testtel hason a placcon, hanem hajlított térddel a felsőtest alatt, homlokod a talajon, mellkasod a combodon, feneked a bokán, két felfelé fordított tenyered az ég felé. Magad fölé emelsz valamit, ami sokkal nagyobb és fontosabb, mint kicsi éned, amely amíg születünk, addig megszűnni teljesen nem tud, csak nagyon, nagyon kicsire eltörpülni. Ha ez megvalósul (Hamvas Béla szavaival élve: az infinitezimális szubjektum), az már nagyszerű eredmény.

Elengedni a kis énemet, meglátni igazi önvalómat, és megszabadítani minden lényt a szenvedéstől: ez van tehát a gyakorlat étlapján mint a legfinomabb eledel, mely után nem leszel éhes.

Sokféle módszer segíthet abban, hogy a tested és a tudatod eggyé váljon, de ha szándék és elhatározás nélkül gyakorolod, akkor az irányvétel gyakran nem tiszta, és ez villámgyorsan robot-zenné fokozza le azt, amit csinálsz. Lélekből, őszintén, tisztán indítsd, és így egyenes úton jutsz el más lelkekig, közvetlenül tudattól tudatig...
 

Copyright © 2017 Won Kwang Sa, Esztergom, Pf 138. H-2501.
Weblapkészítés Mobilra és Táblagépre